Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


10. fejezet - Szerző: B.

2011.02.04

 10 fejezet

 

Őrült gyorsasággal készülődni kezdtem. Először is lefürödtem és hajat mostam. De ezek után jött a probléma. Mit vegyek fel. Semmilyen bulizós ruhám nincs, mivel eddig nem volt rá szükségem. De végül is felvehetem azt, amit ma délelőtt viseltem. Chuck úgy sem látott abban, hiszen amikor rám nyitott már nem nagyon volt rajtam ruha. Így hát más nem lévén felvettem azt a ruhát. Elég vad volt egy bulihoz. A magas sarkút még nem vettem föl mivel nem akartam nagy zajt csapni mikor meglépek a házból.  Már csak 10 percem volt addig amíg Chuck nem jön. Gyorsan kisminkeltem magamat és még egyszer megtöröltem a hajamat. Már egész jól megszáradt. Teljesen kész voltam, mikor kaptam egy smst Chucktól, hogy itt van a ház előtt, de valamit ki kell találnunk, mivel a nagymamám felébredt és lenn van a földszinten. Gyorsan tárcsáztam a fiú számát.

- Szia. – Vette fel a telefont.

- Mit csináljunk? – Kérdeztem kétségbe esve.

Nagyon akartam ezt a bulit.

- Figyelj van egy fa nem messze az ablakodtól azon le tudnál mászni.

- Rendben, megpróbálom. De azt honnan tudod, hogy melyik az ablakom? – Kérdeztem, és közben kinyitottam a teraszajtót.

- Hát onnan, hogy láttam az árnyékodat. – Válaszolt. És közben odaintette nekem, mivel meglátott az erkélyen. – Meg tudod csinálni? – Kérdezte aggódva.

- Persze. - Válaszoltam neki magabiztosan. – Várj kapd el ledobom a cipőmet. - Szóltam le neki fentről, mivel közben már leraktam a telefont.

- Okés, elkapom. – Mondta, és már dobtam is.

A telefonom még a kezemben volt, de azt is el kellett tenne valahová mivel akadályozott a mászásban, úgyhogy azt belecsúsztattam a dekoltázsomba. Még mielőtt elkezdtem volna leereszkedni a fán eszembe jutott valami. visszamentem a szobámba és párnákat tettem a takaróm alá. Ősi trükk, de bőven elég ahhoz hogy a nagyit megtévesszem. Miután ezzel is elkészültem lekapcsoltam a villanyt behajtottam magam után az erkélyajtót amennyire csak tudtam.

- Na, jössz? – Kérdezte.

- Persze, csak még el kellett intéznem valamit. Ha esek kapj el! - Szóltam neki nevetve.

- Mindenképpen. – Nevette ő is.

Még sosem hallottam nevetni. Egy kis gödröcske jelent meg az arca oldalán nevetés közben ettől még édesebben nézet ki. De most nincs időm ilyeneket filózni. indulnom kell.  Egész gyorsan lejutottam a fáról, és ami még dicséretreméltóbb hangtalanul. Alig értem le a fáról már oda is jött hozzám és megcsókolt, És közben ölbe kapott, úgy ahogyan a vőlegények szokták bevinni a menyasszonyt az ajtón. meg is lepődtem, és kérdően néztem rá.

- Sietnünk kell és nem szeretném ha megfázna a lábad. – Indokolta, mosolyogva.

Visszamosolyogtam rá és adtam egy puszit az arcára, miközben ő már el is indult a kocsija felé. Most egy másik kocsival volt, nem azzal amivel elhozott minket az állomásról. Az egy kényelmes családi autó volt, ez pedig ami a házunk előtt parkolt egy fekete sportkocsi. Azt hiszem egy Porsche Carrera volt. Tudom, hogy furcsa, hogy értek a kocsikhoz, de mindig is imádtam őket. Anyám mindig is furcsállta ezt a szenvedélyemet. Ez a kocsi pedig különösen elbűvölt. Imádtam a Porsche – ékat.

Óvatosan letett a kocsi mellett és kinyitotta előttem az ajtót. Meglepett az udvariassága. Nem gondoltam volna róla. A nagyim azt mondta, hogy imádja a lányokat. Szerintem inkább a lányok imádják őt. És lássuk be miért is utasítaná vissza őket. Persze a lányokat is meg tudom érteni. Chuck őrült szexi, irtóra szépek a sötét szinte fekete szemei, és a sötét haja amit felzselézve hord. És persze ő az a rossz fiús alkat. Nem azaz izomagy típus , csak annyira van kigyúrva amennyire kell. Mellette még udvarias is. És ami sok lánylak még számít ( megjegyzem nekem nem) gazdag is a kocsiból és az öltözködéséből ítélve. Most egy farmert egy fehér ing és egy fekete zakó volt rajta. Így összességében majdnem elájultam mikor megláttam. Csak az volt a szerencsém, hogy a karjaiban vitt.

Beültem a kocsiba és elkezdtem felvenni a cipőmet. Ő is beszállt mellém.

- Indulhatunk? – Kérdezte.

- Persze! Csak halkan. Nem lenne jó ha most buknánk le. – Válaszoltam.

Két perc sem volt az út. Tényleg közel lakik. Bármikor átsétálhatok hozzá. bevallom egy kicsit izgultam, hiszem ez lesz életem első bulija. Chuck meg is látta rajtam az izgulás jeleit.

- Hé, mi a baj? – Kérdezte, és ez nagyon figyelmes dolog volt tőle.

- Egy kicsit izgulok. – Válaszoltam. – Tudod az új emberek meg minden. Vajon, hogy fognak reagálni. Egy kicsit izgulok.

- Ne félj. Tök rendesek. Tetszeni fogsz nekik. bevallom egy kicsit féltékeny is leszem mert ebben a szerelésben minden fiú beindul majd rád.

- Nah ja. nem vagyok hozzászokva, ahhoz, hogy fiúk másszanak ám. – Mondtam félénken.

- Pedig a vonaton elég jól kezelted a dolgot. – Vigyorgott rám.

- Hát az talán attól az amfetamintól volt amit bevettem. – Mondtam.

- Hát ez megmagyarázza a dolgokat. de ugye nem bántad meg ami ott történt. – Komolyodott el.

- Nem. Dehogy is. Azt én is nagyon akartam. De a drog nélkül nem mertem volna lépni. Az csak segített egy kicsit. Bátorságot adott. de tudod mit ami ma legrosszab történhet az az, hogy egy pár barátodnak nem fogok bejönni. Azt meg meg bírom emészteni.

- Ezt örömmel hallom. De tényleg élvezni fogod hidd el. – Mosolyodott el ismét. – Meg is érkeztünk. – Szólt.

Már voltak páran a ház előtt. Nem is ház volt az, hanem valóságos kastély. Igazam volt. Tényleg gazdagok. Ebben a házban aztán lehet bulizni.

Lefékeztünk a ház előtt. Mielőtt kinyithatta volna nekem a kocsiajtót én már ki is szálltam. Valószínűleg nem szólt a haverjainak, hogy jövök mivel meglepődtek. Odalépett mellém és átkarolta a derekamat ezzel nyilvánvalóvá téve a többieknek, hogy vele vagyok nem csak ő hozott el. Nem zavart, hogy úgymond megjelöli a területét. Talán így kevesebben próbálkoznak majd. És nem piszkálnak, ha valami bajuk van velem. Odaértünk a házhoz.

- Látom korábban jöttetek. – Szólalt meg Chuck. Emberek bemutatom Yellowt. Mielőtt megkérdeznétek tényleg ez a neve. ma ismerkedtünk meg. – Miközben ezt mondta elmosolyodott.

- Helló mindenki. – Köszöntem én is.

Először egy szőkésbarna felzselézett hajú fiú lépett oda hozzám.

- Szia. En Tyler vagyok. Ő pedig a barátnőm Merilyn. – Mondta és közben a hozzá legközelebb álló fekete hajú lányra mutatott.

- Szólíts csak Lyn – nek. – Mondta.

- Hy Adam vagyok. – Mondta egy szintén sötét hajú fiú. Szerintem testvérek lehettek Lynnel, mivel nagyon hasonlítottak. – Lyn és én ikrek vagyunk. – Kaptam meg a válszt a feltevésemre.

- Az én nevem Mini. – Köszönt még egy csaj. Ő néger volt. De egyáltalán nem zavart. Nem volt olyan hosszú haja, mint Lynnek. Neki kb a válláig ért és vasalta és feltűzte a feje tetejére. jól nézet ki. És akármilyen meglepő látszottak a szeplők az arcán. Nagyon szimpatikusnak tűnt.

Volt még egy lány akit Shanel – nek hívtak és még két fiú. Az egyiknek Marc a másiknak Tom volt a neve. Mind a két fiú sportoló alkat volt. De rendesnek látszottak. Shanelnek hosszú vörös egyenes haja volt. Ő is szimpatikus volt. Bár látszott, hogy ő inkább olyan visszahúzódó típus mint én voltam annak idején.

Chuck még mindig átölelve tartott. Úgy léptünk oda, az ajtóhoz, hogy kinyissuk. Mikor kinyílt a ház ajtaja elállt a lélegzetem is. Nem az a régimódi ház volt. Teljesen modern volt az egész berendezést. Látszott a lakberendező munkája a ház minden kis négyzetcentiméterén.

Chuck látta az ámulatomat. Elmosolyodott.

- Majd mikor meglátod az én lakrészemet akkor essen le a szád. - Mondta.

- Ezt hogy érted? – Kérdeztem tőle meglepetten.

- Hát tudod a szüleim úgy látták helyesnek, hogy elkülönítsük a házat 2 részre. Ez az ő lakrészük. Az enyém az egész emelet és a padlás meg a pince is. Így bármikor tarthatok bulit, mivel ha valaki feljelent minket csendháborításért, akkor itt engedem be a rendőröket és az én lakrészem ben lesz minden bűnös dolog. – Mondta vigyorogva.

- Ezt nem hiszem el. Hogy te mekkora mázlista vagy. – Nevettem rá vissza.

- Hát pláne, hogy kifogtalak téged. – Mondta.

- Köszi. – nevettem.

- Menjetek szobára. – Szólt oda Lyn unottan.

Chuckkal egymásra nevettünk.

- Avassatok be minket is. – Szólt oda Adam.

- Az már megtörtént. – Vetettem oda lazán.

- Mikor is ismerkedtetek meg? – Kérdezte Mini.

- Ma délután. – Mondta Chuck lazán.

- Hát ezt nem hiszem el. – Mondta Marc. – Valamit te nagyon tudsz haver. Egyszer majd megtaníthatnád nekem is.

Mindenki nevetett. Miközben ez a beszélgetés lezajlott elértünk egy kétszárnyú ajtóhoz. Chuck előhalászott a zsebéből egy újabb kulcsot. Kinyitotta ezt az ajtót is. Előttem termett egy lépcső sor. Lassan felsétáltunk rajta. felértünk a lpcsőn és beléptünk az egyetlen ajtón ami ott volt. Nem gondoltam volna, hogy a szülei lakrészénél is lehet jobb egy hely. De ez az volt. egy valóságos paradicsom tárult elém.

Most a nappaliban voltam. Itt volt egy hatalmas plazma tv. Nem is Tv volt az, hanem egy mozi vetítő vászon. Hatalmas kanapé volt előtte. Volt egy bárpult a fal oldalán. És egy biliárd asztal a szoba közepén. A falak vörösre és feketére voltak festve. Látszott rajta, hogy ez egy férfi paradicsom. Mikor körbenéztem megláttam még 3 ajtót. De nem volt időm elmélkedni, mivel a lányok megfogtak és elráncigáltak az egyik ajtó elé. Nem tudtam mit akarnak, de nem nagyon ellenkeztem. Beléptünk a középső ajtón és egy hálószobában találtam magam. De még ott sem álltunk meg, így nem volt sok időm körbenézni. csak annyit láttam, hogy itt is volt egy óriási tv és egy baldachinos ágy. Láttam , hogy egy másik helyiség is nyílik innen és mi afelé tartottunk. Beléptünk egy hatalmas fürdőszobába. Volt ott egy szauna, egy jakuzzi, és egy medence szerű fürdőkád, ami bele volt építve a padlóba. nagyon tetszett. Itt végre megálltunk. Shanel leült egy kis padra a szauna mellett. Lyn oda ült mellé. Mini pedig felült egy mosdókagylók közé. Négy mosdókagyló volt , amik egy kőlapba voltak beleépítve így a mosdókagylók közti hely jól szolgált ülőhelyként is. Én odaültem Mini mellé.

-Nah mesélj! – Kiáltott fel Mini.

Sejthettem volna. ki akarnak faggatni. felőlem. végül is. Most ők lesznek a barátaim.

-Ne, várjatok. Először füvezzünk egy kicsit. Oldottad lesz a hangulat. – Mondta Shanel, és közben előkapott kép füves cigit a táskájából.

Az egyiket odadobta Mininek a másikat meggyújtotta ő. Mini is rágyújtott és nagyot szippantott belőle. Figyeltem minden mozdulatát. Miután ő végzett nekem nyújtotta oda. Én is nagyon szívtam belőle. Azt hittem, hogy majd köhögő görcsöt kapok vagy valami hasonló de nem. mint az amfetaminnál itt is már szinte azonnal éreztem a hatását. Miután még párat szívott belőle mindenki nekikezdtek a vallatásomnak.

- Hol találkoztatok először? – Kérdezett először Lyn.

- A vonaton úton idefelé. – Válaszoltam habozás nélkül. Tényleg oldottabb lett a hangulat a fűtől.

- És ha ott találkoztatok, akkor hogyan feküdtetek le egymással. Ma találkoztatok először nem? -  Kérdezte rezzenéstelen arccal Shanel.

Félreismertem Shanelt. Nem visszahúzódó, hanem laza. Olyan leszarom stílusa van. Először úgy tűnt, hogy meg van illetődve, mikor találkoztunk. De nem inkább kurvára nem érdekelte, hogy mi van. Nem zavart. Sőt így még szimpatikusabb is volt.

- Hát még a vonaton. – mondtam én is hasonló nyugalommal.

- Hát az szép. Nem néztem volna ki Chuckból, hogy lekap egy ismeretlen csajt egy vonaton. Már bocs ha ezzel megbántalak de tényleg nem néztem volna ki belőle. Az tény, hogy szereti a lányokat, meg minden. – Mondta Mini.

- Hát tulajdonképpen én másztam rá. Éppen öltöztem a fülkében, mikor rám nyitott. Aztán lesmároltam és onnan meg már csak úgy jött.

- Mostantól tartozol közénk. Ez, hogy ezt megcsináltad, volt a belépő a baráti társaságunkba. - Mondta ünnepélyesen Lyn. – Tudod ezt komolyan kell venned. nagyon sokan akarnak közénk tartozni. De ahhoz, hogy valaki velünk lógjon, valami nagy őrültséget kell csinálnia. Mi vagyunk a suli őrültjei. Valahogy mindig is felsőbbrendűnek tartottak minket az iskolában. Félnek tőlünk, de közénk is akarnak tartozni. És ez nem jön össze mindenkinek.

- Köszönöm a meghívást közétek. Persze nem hagyom ki ezt a lehetőséget. De látom nálatok is meg van a hierarchia az iskolában. – Mondtam.

- Igen. Az minden hol van. Csak nem mindenhol ugyan olyan. Persze nálunk is van egy vezéregyéniség szerű csaj. Jézusom azt ki nem állom az a ribancot. Régebben közénk akart tartozni, de nem jött össze neki. Most megpróbál kicsinálni minket. De úgy sem fog neki menni, mivel tőlünk jobban félnek az emberek mint tőle. Persze már nagyon közel állunk ahhoz, hogy kicsináljuk, mert már nagyon idegesítő. Csak tudod akkor a következő kiskirálynő is ugyan azt csinálná mint ő. – Fejtette ki Lyn.

- Arra még nem gondoltatok, hogy közületek valaki legyen az úgymond királynő? – Kérdeztem.

- Dehogynem. De mi nem vagyunk jók. Királynőnek egy olyan ember kell, aki ki tudja csinálni az elődjét. Persze nekünk is sikerülne valahogy, de nem olyan módon, hogy az nyomot hagyjon az iskola tudatában. Egy ember kell. Aki tudja, hogy hogyan járathatná le Taylort. – Válaszolt a feltevésemre Mini.

Miközben Mini beszélt hozzám közvonalazódott a fejemben a terv.

- Én megcsinálom. – Mondta eltökélten.

- Mi de hogyan? – Kérdezték szinte egyszerre.

- elmesélek magamról párdolgot, és be fogjátok látni, hogy én vagyok a tökéletes erre a feladatra. – Mondtam.

Bólintottak, hogy meséljem el. És én elmondtam nekik mindet, ami az elmúlt két hétben történt.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.