Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


11. fejezet - Szerző: B.

2011.02.09

 11. fejezet

 

A lányok figyelmesen hallgatták végig a beszámolómat. Egyszer sem szóltak közbe, nem kérdeztek egyet sem. Miután a történet végére értem csak annyi kérdeztek.

- Már csak az a kérdés, hogy meg is akarod e csinálni, nem az, hogy meg tudod- e.

- Ha amiatt, hogy esetleg átveszem a királynő helyét a sulitokban, nem kerülök ki a baráti körötökből, akkor megcsinálom. – Mondtam.

- Nem. – Mondták kórusban. – Persze azt nem kéri tőled senki, hogy vedd át a helyét, csak meg kell leckéztetned egy kicsit. – Mondta Mini.

- Hé nálam olyan fokozat nincs, hogy kicsit. Döntsétek el. Kicsináljam vagy ne? – Kérdeztem.

- Rendben. Végül is már elegen szenvedtek miatta. Ez egy büntetés lesz neki. De utána nem kell ilyen hivatalos királynő. az túl sok kötelezettséggel jár. Tudod Taylor elég sok ilyen hülyeségben részt vesz. – Mondta Shanel.

- Nem is akartam én olyan benyalok mindenkinek aki fontos csaj lenni. Csak mivel én fogom a kegyelemdöfést megadni neki, ezért tőlem fognak a legjobban tartani. És így akarva akaratlanul én leszek a legfontosabb személy a suliban. – Mondtam.

- Felőlem amíg ilyen fasza csaj maradsz addig nekem mindegy ki és miért fél tőled. – Mondta Lyn.

- Nah, ezt meg is beszéltük. De le kéne mennünk a fiúkhoz, már biztos hiányolnak minket. – Mondtam és közben feltápászkodtam a helyemről.

- Csajok csajok csak ne olyan hevesen. – Szólalt meg egyszer csak Shantal. Tudjátok, hogy addig nem léphetünk ki ebből a bürdőszobából, míg be nem álltunk teljesen.

- Ez egy aranyszabály a bandában. Ha valaki ide bejön nem lép ki innen tisztán. – Magyarázta nekem Lyn.

- Na új lány mit szeretnél. Mivel akarod ma kiütni magad? – Kérdezte Shanel.

- Nekem mindegy. – Mondtam.

- Hát akkor segítek egy kicsit a döntésben. Haluzni akarsz vagy pörögni, vagy önkívületlen állapotba esni. – Sorolta föl a lehetőségeket Mini.

- Pörögni. – Válaszoltam gyorsan.

- Hallod Shanel jöhet a speed. – Szólt oda a vörös lánynak Lyn.

Azt hittem, hogy a táskájából fogja elővenni a drogot de nem. A fürdőszobában volt egy  fiók ami tele volt kis kosarakkal amikre szép betűkkel rá volt írva, hogy mit tartalmaznak. Volt ott mindenféle kábítószer. Úgy látszik Chuck nem csak fogyasztó, hanem terjesztő is volt. Nem igazán zavart a dolog. Tablettában vettük be. Gyorsabb úgy mint porban. Miután végeztünk kimentünk a nappaliba. A fiuk is be voltak már állva rendesen. Látszott a szemükön. De mivel ők már nem voltak kezdők, ezért nekik nem ártott meg annyira és tudták közbe, hogy hol vannak.

- Hy boys. – Kiáltottuk a kanapé felé, ahol a fiúk ültek.

- Mi tartott eddig? – Kérdezte Tyler.

- Kicsit beszélgettünk. – Hadartam, mivel már jócskán a drog hatása alatt voltam.

- És miről? – Kérdezte Chuck miközben én odaültem mellé.

- Erről is arról is. – Mondtam kacéran.

- Jobb nem titkolózni előttem mert én mindenkiből kiszedek mindent. – Válaszolt és közben elkezdett csikizni.

Felsikítottam ijedtemben és utána elkezdtem hisztérikusan röhögni, mivel még mindig csikizett. Talán ezt teszi az emberekkel a kábítószer. Újra gyereknek éreztünk magunkat. Nem voltak határok, mindent megtehettünk. És mi meg is tettük. Senki nem szólt ránk, senki nem volt ki visszafogjon minket. Átjárt minket a szabadság. Az egész éjjelt ezzel töltöttük. Nem csináltunk semmi mást, csak élveztük az életünket. Az őrültség határát sokszor átléptük. Imádtam ezt az állapotot. Nem volt még ilyen élményben részem. Repültem a végtelenségben. Azt akartam, hogy soha ne legyen vége ennek az egésznek.

Hajnali 5 felé kezdtünk kijózanodni. Újra érzékeltük a külvilágot.

Mikor már mindenki teljesen tiszta volt elkezdtünk beszélgetni. Mindenki egyet értett abban, hogy már a banda tagja vagyok ez után az éjszaka után. Úgy látszik teljesen elfogadtak – gondoltam. Miután ezt megbeszéltük a lányok elmesélték, hogy vállalkoztam a feladatra, hogy tönkretegyem Emmát. először egy kicsit meglepődve fogadták, de aztán a lányok elmeséltek nekik mindent.

Miután ők is megismerkedtek az életemmel, beleegyeztek a dologba. Ez az úgynevezett bandájuk, úgy működött mint egy köztársaság. Együtt hozták a döntéseket és mindig kiálltak egymásért. Mintha testvérek lettek volna. Egy kívülállónak ez úgy tűnt volna, hogy ez egy szekta vagy valami hasonló, de nem. Ők szimplán barátok voltak. Volt egy külön világuk, amit ők irányítottak. Nem volt versengés, kitúrás szimpla barátság. És ez azért működött, mert akárki nem nyert bebocsátást ebbe a kis világba. Mindenkit kiismertek először és csak aztán engedték be. Persze, ha valakiben csalódtak, akkor ki tudták zárni, de akkor az sem önkényes dolog volt, hanem közös megegyezés. És én most bebocsátást nyertem ebbe a határtalan szabályok nélküli képzelt világba. Ez megtiszteltetés volt. Én még sosem tartoztam úgy igazán senkihez. Persze ott volt Blair, de az a kapcsolat nem igazán volt egyenrangú. Már kora reggel volt mikor elkezdtünk tervezgetni. Még csak felvázolták előttem a dolgot, hogy ki kivel van mik a viszonyok. Én mindent az eszembe véstem. A legapróbb dolgot is, hiszen minden kis információ egy lehetséges fegyver volt a kezemben.

Reggel nyolc körül szóltam Chucknak, hogy haza kéne mennem, hiszen a nagyim hamarosan felébred. Tudtam, hogy ma kilenc előtt nem fog felkelni, mivel mikor elszöktem akkor még nem tudott aludni és ilyenkor be szokott venni egy altatót, ennek ellenére nem akartam kockáztatni és negyed kilenckor Chuck haza is vitt. Kiszálltam a kocsijából. Ő is kiszáll és kaptam tőle egy búcső puszit.

Nem hajtott el rögtön, hanem megvárta, míg felmászok a fán és megérkezek az erkélyre. Mielőtt még beléptem volna a teraszajtón integettem neki. Ő beszállt a kocsijába és elment. Én még kint álltam az erkélyen és utána bámultam.

Ez volt életem legjobb éjszakája. Még most sem voltam fáradt, pedig egy szemhunyásnyit nem aludtam. De eszembe jutott, hogy még mielőtt a nagyi felébred fel kéne öltenem a jó kislány szerepemet.

Miután lemostam a sminkemet korrektorral eltüntettem a szemem alatti karikákat és átöltöztem, megint kimentem az erkélyemre. Nekem ez az erkély azt a helyet jelentette, ahol életem egy lényeges eseménye elkezdődött. Egy órán ár ültem ennek a csodás helynek a korlátján. Aki esetleg megpillantott volna, az azt hitte volna, hogy le akarok ugrani. De, hogy is gondolhatna valaki ilyen hülyeséget. Miért akarnék én öngyilkos lenni, mikor kezd az életem egyre jobbá válni.

Miközben ott ültem eszembe jutott valami. A többiek említették, hogy Emma minden kis hülyeséget lejegyzetel egy naplóba, amit számító gépen ír. Nem akartam még egyszer elsütni a naplós trükköt. Először is azért, mert az már lejárt lemez, másodszor, mert valami hatásosabb kell. De meg kéne szereznem azt a naplót, hogy pontosan tudjak róla mindent. Minden kis titkát tudni akarom. Fogást kell keresnem rajta, hogy leránthassam a földre. Megszerezni csak úgy tudom, hogyha összeköttetésben vagyok a gépével. Ezt a legegyszerűbben úgy tudom elérni, ha küld nekem egy email és én válaszolok rá. ha ez meg van küldök neki egy képet, amibe bele kódolok egy vírust. Nem lesz szükség arra, hogy az vírus tönkretegye a gépet, csak annyi, hogy megszerezzem a kódjait. Így könnyen fel tudom törni a rendszerét. És onnan már sima ügy. Látom az emaileit a naplóját, mindent. ez így elég bonyolultnak hangzik, de nem nekem. Régebben említettem, hogy apám tanár. Informatikát tanított egy egyetemen. Előtte programozó volt. A számítógép volt a mániája. És ezt rám is rám erőltette. Mikor más lányok balett órára, vagy rajzórára mentek, akkor én a gép előtt ültem és programoztam. Később, mikor mások plázába, vagy bandázni mentek én vírusokat írtam. Nem szerettem a dolgot, de apáért megcsináltam. látni lehetett a szenvedélyt és a rajongát a szemében. És mivel nem akartam csalódást okozni neki ezért én is megjátszottam, hogy szeretem. Most még is hasznomra válik. Nem féltem attól, hogy esetleg elfelejtettem valamit, mivel apa mindent belevert a fejembe. Mikor végig gondoltam, hogy hogyan fogom végig vinni a dolgot ott pörögtek a fejemben az egyes lépések, a számok a kódok. Egy kis időbe fog telni, de meg tudom csinálni ebben biztos voltam.

A gondolatmenetemet a nagyim hangja szakította meg. Lentről kiabál, hogy ébren vagyok e. Nem örültem neki, hogy felébredt. Semmi kedvem nem volt vele jópofizni. de végül összeszedtem magam és lementem. Nem sok kellett, ahhoz, hogy beolvassak neki, hogy minek nem hagy békén, de fékeztem magam. Nem szabad így viselkedned vele még a végén gyanút fog és keresztbe tesz – hajtogattam magamban az érveket. Megnyugodtam. Felvettem a kislányos kedves mosolyomat és felkészültem a megjátszás első felvonására.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.