Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


12. fejezet - Szerző: B.

2011.03.19

 12. fejezet

 

Alig vártam már a következő találkozásomat a csapattal. Egyfolytában nálam volt a telefonom. Megszállottan figyeltem a képernyőjét, hogy mikor kapok egy sms- t vagy hívnak fel. Délután kettőig nem is történt semmi. De az után egymást követték az események.

Csörög a telefonom. Hová tettem. Nem hiszem el, pont most nincs meg. Jah igen a zsebemben van. El is felejtettem. Kezd elmenni az eszem, vagy mi van. Lehet, hogy csak kimerültem. Megvan!

- Igen? – Kaptam el izgatottan a telefonomat, anélkül, hogy megnéztem volna, hogy ki hív.

- Szia Yellow! – Köszönt egy hang. Ezzel a hanggal csak az volt a baj, hogy nem azé volt, akiét vártam.

- Ohh, szia anya. – Köszöntem vissza.

- Mitől vagy olyan izgatott? – Kérdezte tőlem.

- Csak nagyon várom a fejleményeket apáról. – Hazudtam szemrebbenés nélkül.

- Hát vannak jó és rossz híreim is. – Fogott is hozzá a beszámolóhoz.

- Kezd, amelyikkel akarod, csak mond már! – Rivalltam rá. Tulajdonképpen nem a kíváncsiság hajtott, hanem az, hogy amíg itt beszélgetünk, kereshet valaki és most foglalt a telefonom.

- Akkor a rosszal kezdem. – Mondta. – Apádat véglegesen elítélték. Öt év börtönt kapott. El se hiszem, hogy ez történt. Ez azért túlzás. Nem értem, hogy hogyan kapott ennyit, de hát az tudtuk, hogy a bíró jó barátságban van a pénzzel, és azt kapott bőven ettől a családtól.

- Az hogy lehet, hogy máris vége a tárgyalásoknak? Azt hittem, hogy csak nyáron lesznek, de hiszen csak két napja mentem el ez lehetetlen. – Hitetlenkedtem.

- A család elrendezte. Túl akartak lenni ezen az egészen minél előbb és tegnap akadt egy üres időpont, ahol megtarthatták a tárgyalást. A nyomozás meg már ugye lezárult.

- De hát nem találtak semmi bizonyítékot apám ellen. – Mondtam.

- De igen. Vagyis nem biztos, nem tudom. A lány apja látott egy olyan fajtájú kocsit, mint a miénk a házuk előtt állni este. Nem mondom, hogy az tényleg a mi kocsink volt, de apádnak arra az estére nincs rendes alibije. Így hát ezt bizonyítékként használták és elítélték.

- Jó hagyjuk most ezt a témát. Inkább mond a jó hírt. – Mondtam kétségbeesetten.

Hogy miért voltam kétségbe esett? Mert így el kell költöznöm innen. Ahova apámat küldik, oda költözünk mi is. És ez nekem nagyon nem jó. Nem akarom itt hagyni ezt a helyet.

-A jó hír az, hogy annyit el tudtam intézni, hogy Phoenixbe szállítsák és akkor egy ismerős környéken kell laknunk. Nem lesz akkora a változás. Már ki is néztem egy szép házat, a mama környékén. Alig öt percre van a mamától. Hamarosan oda utazom és akkor beszélünk a ház tulajdonosával.

Akkora kő esett le a szívemről. Itt maradhatok. Ez nem hiszem el. Ennél jobb hírt nem is kaphattam volna. Ide költözünk meg minden.

- Oké anya. Felőlem. Talán igazad van itt tényleg könnyebb lesz. – Játszottam a megértő kislányát.

- Még egy hétig itt kell maradnom és akkor utána indulok is. – Mondta. – Ja igen és még egy jó hír nem kell magántanulónak lenned. Hiszen csak két hetet hiányoztál a suliból. Nem is kell különórára menned. Amint odamegyek, beíratlak egy iskolába és akkor oda járhatsz. De majd a költözést meg kell oldanunk valahogy.

- Az jó lenne anya. A költözés miatt meg ne aggódj majd hívunk költöztetőket meg hát már régóta mondtad, hogy új bútorokat akarsz. Itt az alkalom, hogy beszerezz párat.

Jézusom. Annyira hülye voltam. Annyira terveztem, hogy majd elintézem az itteni suli királynőt, és átveszem a helyét, de arra nem is gondoltam, hogy esetleg máshol fogunk lakni. Ennyire nem lehetek feledékeny. Bár most már mindegy. Az a lényeg, hogy előbb megoldódott ez a probléma, mint hogy tudomást vettem volna róla.

- Anya most le kell tennem bocsi. – Próbálkoztam a köszönéssel.

- Miért? Hova sietsz? – Kíváncsiskodott anyám.

- Sehová csak amikor hívtál éppen fürödni akartam.

- Akkor nem is zavarlak. Szia kislányom, vigyázz magadra. – Köszönt el.

- Meg lesz. Szia anya. – Mondtam és letettem a telefont mielőtt még mondhatott volna valamit.

Mielőtt zsebre vágtam volna a telómat megnézem nem keresett e valaki. De sajnos nem. Se üzenet se nem fogadott hívás. Nem hiszem el. Mindegy addig gépezek egy kicsit. Úgy sincs jobb dolgom.

Megnéztem az emailjeimet. Ott sincs semmi izgalmas, csak hirdetések és körüzenetek. Miután töröltem minden fölösleges emailt felmentem Facebookra. Megláttam, hogy jött egy üzenetem. Gondoltam semmi érdekes, de tévedtem.

Szijja Csajszi!

Nincs kedved elmenni plázázni. mi lennénk lányok. Én Shanel, Mini és te ha eljössz. Fél négy kor találkozzunk valahol. Ahol neked jó. Írj minél előbb. Vásárolgatunk egy picit, meg beülünk valahová.

Pusz Liv.

Csak is erre az üzenetre vártam. Vissza is írtam, hogy nekem okés. Megkérdeztem őket, hogy nem tudnánk e Chuckék háza előtt találkozni mert más helyre nem nagyon találok oda.

Elküldtem az üzenetet és elkezdtem készülődni. Végül is ha már megyek valahová nézzek ki rendesen. Amíg vártam a választ elmentem fürödni. Végül is nem is hazudtam olyan nagyot anyámnak mikor azt mondtam, hogy fürödni megyek. Megyek is csak húsz perc késéssel.

Miután végeztem a fürdéssel megnéztem kaptam e üzenetet. Kaptam.

Szia.

Beszéltem a csajokkal. Mindenkinek okés. akkor fél négy kor Chuckék előtt.

Liv

Most már csak két probléma van. Egy mit vegyek föl, kettő elenged e a mamám.

Elsőnek megkérdezem inkább a nagyit. Mert ha nem enged el, akkor még azt is ki kell tervelnem, hogy hogyan lépek meg fényes nappal.

- Nagyi. Lenn egy kérdésem. – Szóltam oda neki miután leszaladtam az emeltről.

- Kérdezz csak nyugodtan. – Mondta kedvesen.

- Azt akarom csak kérdezni, hogy elmehetek a plázába.

- Most? – Nézett rám meglepődve.

- Igen. ki kell mozdulnom egy kicsit. Ki szellőztetem a fejem. – Mondtam.

- És oda találsz egyedül? – Kérdezte.

- Persze megoldom. – Mondtam gyorsan.

- Akkor persze, hogy mehetsz. – Mondta. – Egy feltételre. Legkésőbb 10 re gyere haza, de azt sem bánom, hogy ha előbb hazaérsz.

- Persze arra mindenképpen. – Válaszoltam. Mindig is engedékeny volt a nagyim. Mindig is tudtam róla, csak eddig nem igazán volt olyan dolog amihez annyira kellett volna az engedélye.

Felszaladtam az emeletre. Ruha. Ruha. Ruha. Ez járt csak a fejemben. Mit vegyek föl. Az én ruháim között semmi normális cucc nincs. Csak ilyen lógós dolgok. Talán anyám régi szekrényében találok valami használhatót.

Anyám régi ruhái még mindig itt voltak. Azokat nem hozta magával az új házba.

Kinyitottam a szekrényét. Teli volt ruhákkal. Negyed óráig keresgettem és próbálgattam, mikor megakadt a szemem egy fekete farmeron és egy felsőn. A szekrény legmélyén voltak elrejtve ezért is nem láttam meg őket eddig. A farmernak magasított dereka volt és több szakadás i volt rajta. És a legfontosabb csőnadrág volt. Nagyon jól nézett ki. A felső meg egy sima szürke póló volt. Nem ilyen passzos típus, hanem olyan amilyenből kilóg a fél vállad és lóg rajtad. Tökéletesen festett rajtam. Valószínűleg azért voltak a szekrény legmélyén mert anyám a mama elől dugta el őket. Én most még is felveszem. Van is egy szürke tornacipőm itt. Tökéletes.

Átvittem a szobámba a cuccokat és elkezdtem felöltözni. Három óra. Már majdnem kész vagyok. már csak ki kell vasalnom a hajam és ki kell sminkelnem magam. Nem csináltam magamnak olyan vad sminket. Tők jól sikerült. A hajamat is kivasaltam. Így majdnem a fenekemig leért. Már majdnem fél négy van, indulnom kell. Zsebre vágtam a telómat meg a bankkártyámat. Igen van bankkártyám. A tizenhatodik szülinapomra kaptam. minden hónapban kaptam rá zsebpénzt amiből alig költöttem. Így már egész szép összeg összegyűlt rá. Meg hát ugye ott voltak még a szülinapok meg hasonló ünnepek. Bőven volt mit költenem. Hiszen nincs mire spórolnom. Itt az alkalom, hogy elköltsem az egészet. Hiszen vennem kell egy csomó új ruhát. Már kifogytam azokból a szerelésekből, amiket viselni lehetne. De nem baj. Most majd feltöltöm a ruhatáramat.

Elköszöntem a nagyitól és kiléptem az ajtón.

Siettem Chuck házához. Éppen félre értem oda. A lányok már ott voltak. Chuck is kijött a ház elé. Mikor odaértem megcsókolt. Egyáltalán nem bántam. De lassan eltoltam magamtól, hiszen most a lányokkal van programom. Nem akartam bunkó lenni.

- Ha végeztetek akár indulhatunk is. – Mondta Mini.

- Végeztünk. -  Mondtam mosolyogva nekik.

- Akkor menjünk. – Mondta Lin és elindult egy Volvo XC90 es terepjáró felé. Ez az egyik legújabb luxusterepjárója a márkának. Úgy látszik belecsöppentem a környék leggazdagabbjainak a klubjába. Tulajdonképpen én is nevezhetném gazdagnak a családomat, hiszen nagyon jól éltünk. De Nem annyira, mint ők. Bár részleteket nem tudok róluk. Talán majd ma mindent megtudok.

Utazás közben sok mindenről beszélgettünk. Suli pasik a szokásos csajos témák. Nem gondoltam, hogy ilyen hamar elfogadnak. Azt hittem, hogy egy kicsit feszült lesz a hangulat, hiszen csak egy napja ismertük egymást. De nem így lett. Úgy viselkedtek velem mintha már ezer éve barátok lennénk. Mire odaértünk a plázához, teljesen elpárolgott belőlem az a kis feszültség, amit a találkozás előtt éreztem. Kiszálltunk a kocsiból. A pláza mögött álltunk meg. Elég eldugott hely volt, senki nem járt arra. Először furcsálltam is, hogy ott álltunk meg és nem a rendes parkolóban, de aztán kiderült a valódi ok. Mind a három lány rágyújtott. Valószínűleg nem akarták, hogy rajtakapják őket. Shanel engem is megkínált egy szál cigivel. Rendes cigi volt nem füves. Lehet, hogy eddig egyik káros dologgal sem éltem, de különbséget tudtam tenni köztük. Elfogadtam a felém nyújtott szálat. Nem okozhat gondot, hogy elszívjak egyet. Magamban azért könyörögtem, hogy kibírjam köhögés nélkül. Kibírtam. Eddig, mint mondtam nem cigiztem, de annyit voltam olyan társaságban, ahol bagóztak, hogy már valamilyen szinten megszokta a tüdőm. És ennek most nagyon örültem.

Miután elszívtuk bementünk.

- És most jön a meglepetés Yellow. – Szólalt meg Liv egyszer csak.

- És mi lenne az? – Kérdeztem meglepetten.

- A családomé a pláza. Így amit ki nézel magadnak azt elviheted ingyen. Én itt ingyen vásárolok. Majd én viszem oda a pénztárhoz és akkor azt hiszik majd, hogy én vettem azokat.

- Hogy mi? – Esett le az állam. – Azt nem fogadhatom el. Van nálam pénz. Ki tudom fizetni meg minden tényleg egy csomó ruhát kell vennem és tényleg nem fogadhatom el. – Habogtam összefüggéstelenül.

- Dehogy is. Nem kell, ha itt ez a lehetőség. A boltok vezetőinek így is van elég pénze és itt ez az alapszabály. – Ellenkezett Liv.

- Hogy érted azt, hogy itt? – Kérdeztem értetlenül.

- Hát ez a legnépszerűbb pláza a városban. És azért, hogy egy bolt itt nyílhasson meg ez volt a feltétel, hogy én itt ingyen vásárolhassak. És mivel ez így van ezért, a banda szabályaiba is beletartozik, hogy itt én állok minden úgymond. Szóval nem fogadok el ellenvetést. Rendben? – Magyarázta Liv

- Hát, ha benne van, a szabályokban be kell tartanom őket nem igaz? – Mondtam mosolyogva.

- Akkor ezt meg is beszéltük. Indulhatunk csajok? – Tette föl a kérdést Liv.

- Persze. – Mondtuk kórusban és elindultunk a shoppingtúrára.

A legjobb ruhákat kaptam meg. Mindben bombázó voltam. A legjobb minőségű ruhák voltak. Olyan márkákat vehettem föl amikről eddig nem is álmodtam. Semmit nem kellet fizetnem, ahogy azt Liv mondta. Jó volt az a nap. Rég nem szórakoztam ennyire jól. Persze ott volt a tegnapi este is, de az nem számít, hiszen drog hatása alatt volt mindenki. Hatalmas táskákkal megpakolva mentem haza. Kilencre otthon is voltam.

Belépek az ajtón. Szuper, a nagyim tv-t néz.

- Szia nagyi. Megjöttem. – Szóltam neki oda, nehogy megijedjen, hogy valaki más az.

- Szia csillagom. Nem gondoltam, hogy ilyen hamar hazajössz. – Válaszolt.

- Felmentem az emeletre. – Szóltam oda neki és már rohantam is fel a lépcsön. Siettem, hiszen a nappaliból nem látott oda a bejárati ajtóhoz, és semmi kedvem nem volt megmutatni neki a kapott ruhákat. Azt hiszem, ha látja őket, akkor kiakad. Nem kicsit voltak kihívóak a ruhák.

Átöltöztem pizsamába és lementem hozzá tv-zni.

- Vettél valamit angyalom? – Kérdezte.

- Nem. – Tagadtam le azt a hatalmas ruhahalmot a szobámban. Nem is hazudtam neki, hiszen nem én vettem azokat a ruhákat, hanem ingyen hoztam el őket. És erről az aprócska tényről neki nem kellett tudnia.

- Azt hiszem, én elmegyek lefeküdni. csak rád vártam szóval már mehetek is. – Mondta.

- Én is megyek. – Mondtam. Nem volt kedvem tovább tv–t nézni.

Felmentem az emeltre. Az új ruhákat elrejtettem a szekrényem aljára.

Alig volt tíz óra mikor lefeküdtem. Már majdnem elaludtam, mikor megszólalt a telefonom.

-Igen? – Vettem föl álmos hangon a mobilt.

- Szia. Én vagyok az Chuck. – Szólt bele a fiú a telefonba. Nem kellett mondania a nevét én már a hangjából tudtam, hogy ki az. – Felébresztettelek? – Kérdezte kedvesen.

- Ahha egy kicsit. – Válaszoltam.

- Nem akartalak, csak azt akartam kérdezni, hogy nincs e kedved átjönni ma este.

- Kik lesznek? – Kérdeztem. Az alapvető, hogy van kedvem átmenni.

- Csak mi ketten. Azt gondoltam itt aludhatnál. A szüleim igaz itthon vannak, de van hátsó ajtóm, amin bejöhetnél.

- Persze. Egy fél óra múlva ott leszek. Csak az a lényeg, hogy fel kell kelni korán, hogy még a nagyi ébredése előtt hazaérjek.

- Megoldjuk. Elmenjek érted?

- Nem köszi nem kell. Megoldom egyedül. – Mosolyogtam.

- Akkor várlak.

- Rendben. Szia. Puszi.

- Puszi. – Köszönt el és letette a telefont.

El kezdtem készülődni, hiszen csak fél órám volt. Sőt annyi, se ha beleszámítjuk az oda utat. Nem kellett fürödnöm, hiszen azt megtettem lefekvés előtt. Nem akartam annyira túlzásba vinni az öltözködést. Magamra kaptam egy hosszam pólót, ami elment egy egybe részes ruhának is. Felvettem egy tornacipőt és a kabátomat és már indulhattam is.  Tíz perc alatt elkészültem.

Kint voltam az erkélyen. Megrohantak a tegnapi nap emlékei. Halkan behajtottam a szobám üveges ajtaját. Az halkan megnyikordult, de nem hiszem, hogy rajtam kívül hallotta volna bárki is. Elindultam a fa felé. Belekapaszkodtam az ágaiba, és elkezdtem lefelé ereszkedni. Nem erőltetett meg különösebben. Pár percen belül lent is voltam a földön. gyorsabban is ment volna a lemászás, ha nem kell a ruhám épségére a hangtalanságra figyelnem. Amellett korom sötét is volt, ami szintén nem könnyítette meg a dolgomat.

Miután leérkeztem a földre elindultam a megfelelő irányba. Még volt kb negyed órám, ezért nem siettem. Már Chuckkék utcájában jártam, mikor megrezdült a telefonom.

- Igen? – Vettem föl meglepődve.

- Szia. Merre vagy? – Kérdezte Chuck a mobilon keresztül.

- Már majdnem a házatok előtt. – Válaszoltam.

- Akkor kimegyek eléd.

Nem várta meg míg válaszolok. Le is tette a telefont.

Ahogy ígérte ki jött elém. Nem volt rajta felső. Én ott helyben elkezdtem olvadozni. Nem hittem el hogy nekem jutott ez a szexisten pasi. Aki, most minek hazudjak egy főnyeremény volt.

Nem volt időm ezen többet gondolkodni, mivel odaszaladt hozzám, és megcsókolt. Hosszan smároltunk kint az úton, de egyszer csak eltoltam magamtól.

- Be kéne mennünk. Valaki megláthat. – Magyaráztam meg a dolgot.

- Mér talán szégyellsz? – Viccelődött.

- Hát ezt így nem akartam mondani, de ha már így rátapintottál a lényegre akkor bevallom: Szégyellek. – Mentem bele a játékba és elkezdtem őt a házuk felé rángatni.

Nem igazán hagyta, hogy rángassam. Lecövekelt az út közepén.

- Na, mi lesz? Vagy bemegyünk a házba, vagy elmegyek. – fenyegetőztem.

- Úgyis tudod, hogy melyiket választom. De ha már be kell mennünk, akkor adjuk meg a módját. – Mondta és ölbe kapott. Ugyanúgy, ahogy a tegnapi estén vitt oda a kocsihoz.

Volt a ház mellett egy kiskapu. azon vitt be. Beértünk a kertjükbe. Nem gondoltam, hogy egy kert el tud varázsolni. Csodálatos volt. Alice –nek éreztem magam aki éppen most csöppen csoda országba.

Egy bokor mellett volt egy ajtó. Nem volt feltűnő, így aztán először észre se vettem.

Kinyílt az ajtó, és én ugyan abban a nappaliban találtam magam mint tegnap. Nem sokat időztünk a nappaliban azonnal a hálószoba felé vettük az irányt. Pontosabban nem vettük inkább vette, hiszen még mindig a karjaiban tartott. Éreztem az illatát. Nekem talán ez volt a legcsodálatosabb illat a világon, legalábbis én így éreztem abban a pillanatban. Beértünk a szobába is. Óvatosan letet az ágyra és lefeküdt mellém. Örökké el tudtam volna nézni az arcát. Nekem úgy is tökéletes volt, hogy csak feküdtünk egymás mellett. De ő átírta a tökéletes fogalmát a tetteivel….

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.