Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


15. fejezet - Szerző: B.

2011.06.23

 15. fejezet

 

Először nem találtam oda, de aztán felhívtam a közvetítőt, aki elvitt odáig. A ház gyönyörű volt. Mivel már a miénk volt a ház, az ingatlanos oda is adta a kulcsokat. Megkérdezte, hogy maradjon e még, de mondtam, hogy nem kell. Háromszintes volt az egész. A legalsó szinten, vagyis a földszinten volt egy nappali egy konyha és egy kis fürdő.  A nappali és a konyha össze volt nyitva, és egy óriási üvegablakon (ami inkább egy üvegből készült fal volt) szűrődött be a fény. A kilátás is gyönyörű volt. Az utca végén volt a ház, és mivel ez az utca a város szélén volt, ezért az ablakokból látni lehetett a környező érintetlen részeket. Modern stílusú volt a ház, éppen olyan amilyent szerettem volna. Már a földszinten megrohamoztak az ötletek, a berendezéssel és a festéssel kapcsolatban. Miután kigyönyörködtem magam az alsó szinten, irányba vettem a lépcsőt, és felmentem az emeletre.

 

Az első emeleten volt egy előtér egy hálószoba és egy fürdő. A hálószoba hatalmas volt. Ugyan olyan ablaka volt, mit a nappalinak, és ugyan arra is nézett. Szép volt az egész, a fürdő is hatalmas volt, de nem éreztem, hogy én itt szeretnék lakni. Nem is néztem jobban körül inkább felmentem a legfelső szintre, hátha az lesz az igazi, aztán ha az sem nyeri el a tetszésemet, akkor választok a két szint között.

Elnyerte a tetszésemet. Imádtam egyszerűen fenomenális volt. Nem tudtam betelni vele. Volt itt is egy előtér, csak ehhez tartozott egy terasz is. Ugyan olyan széles korlátú, mint a nagyinál. Az előtérből nyílt a háló. Nagyobb volt, mint az előző, mait láttam, mivel itt az előtér kisebb volt. Nem volt akkora ablak, mint a nappaliban, de a hálószobához is tartozott egy kis terasz. És a szoba egyik szélén volt egy lépcső. Nem tudtam, hogy hová vezet, de még nem mentem fel rajta, előbb meg akartam nézni a fürdőt is, mert ehhez a szobához is tartozott egy. A fürdő is nagyobb volt, mivel az egyik része kinyúlt a házból, és annak a résznek, ami kinyúlt teljesen üveg volt a fala. Az egyik sarokban volt egy zuhanyzó. De nem ez volt a legjobb része. Azon a részen, ami kinyúlt a fürdőből, volt egy hatalmas lyuk. Olyan volt mint egy földbeépített medence, és a plafonból folyt bele a víz, mintha egy vízesés lenne. Egy ideig néztem, mikor észrevettem valamit, az a rész, ami kilógott a falból, teljesen üvegből volt, még a medence oldala és az alja is. El is döntöttem, hogy ebben nem fogok meztelenül fürödni, mert bárki megláthat benne, ha elsétál a kiugró alatt.

Miután beteltem a fürdő szépségével, visszamentem a hálóba és elindultam fölfelé a lépcsőn. A lépcső egy kis padlásszobába vezetett. Amint jobban megnéztem magamnak a helyet észrevettem, hogy ez nem szobának van kialakítva, hanem gardróbnak. Szobának kicsi lett volna, de gardróbnak hatalmas volt. Teljesen beleszerettem a házba. És főleg a legfelső szintbe. Már csak egy gond volt. Vajon anya megengedi e, hogy enyém legyen a felső szint, vagy azt már lestoppolta magának.

Fel kell hívnom, döntöttem el azonnal.

- Szia anya. nem zavarlak?

- Szia szívem, nem zavarsz, mondjad csak.

- Itt vagyok a házban, és végignéztem az egészet, és azt szeretném megkérdezni, hogy lehet e az enyém a legfelső szint?

- Arra, gondolsz, amelyikhez az a hatalmas medencés fürdő, és a gardrób tartozik?

- Igen. Teljesen beleszerettem. – Válaszoltam.

- Persze, hogy lehet a tiéd. Én úgyse tudnék, mit kezdeni azzal a hatalmas fürdővel meg a gardróbbal. Már az első perctől kezdve neked szántam azt a szintet.

- Uhh, köszi anya imádlak.

- Nincs mit kisszívem. – Azt láttad, hogy az előtérnek a teraszáról vezet le egy lépcső? Lesz külön bejáratod is.

- Azt nem is vettem észre, de nem is lényeges. – Hazudtam, holott nagyon is lényeges volt.

- Jól van csillagom, és amúgy hogy tetszik a ház?

- Áhh zseniális. Már most imádom. De most le kell tennem, mert folytatom a tervezgetést.

- Jól van. De szép legyen ám!

- Az lesz. Szia anya. És még egyszer köszi.

- Szia puszi.

Teljesen fel voltam, dobva. Ott álltam és elképzeltem, hogy milyen lesz itt lakni. El is határoztam, hogy holnap elmegyek és keresek egy festőt, aki kifesti a szobákat. Talán még a színek kiválasztására is lesz időm.

Miután hazaértem, elmeséltem a nagyinak, hogy milyen szép a ház. Igaz ő egy kicsit túlzásnak találta, hogy ketten ekkora házba költözünk, de végül is azt mondta, hogy ez a mi dolgunk.

Unatkoztam. De ezt a mai napot egyedül akartam tölteni. Úgy döntöttem, hogy feltöröm most Emma gépét. Végül is miért ne. Van időm, és unatkozom is. Mi mást csinálhatnék.

Megírtam a vírust. Nem úgy kell elképzelni, hogy amint megnyitja az e-mailt (mert, hogy e-mailben küldöm el neki) megjelenik egy halálfej a monitoron és elszáll minden adat a gépről. Nem, ez teljesen más lesz. Elküldöm az e-mailt ő megnyitja egy tájképet fog látni amin ez a felirat lesz: Fizessen elő ön is kedvezményes utunkra. Persze azonnal, ki fog lépni belőle, de a vírus már az első századmásodpercben fenn van a gépen. Ő nem is fog róla tudni, hogy ott van. Szépen, a vírus elküldi a jelszavakat és a felhasználóneveket, amik között, a blogja elérhetősége is ott lesz. És máris kész.

Kb fél óráig tartott, míg megírtam a vírust. És már küldtem is. Negyed óránként ellenőriztem, hogy megnyitotta e már.

Fél hatkor jött meg a várva várt levél. Minden benne volt. Pont ahogy terveztem. Kikerestem azt ami nekem kellett. Már mentem is a blogjára, és belevetettem magam az olvasásba.

Csak pár oldalt olvastam el, mikor elfogott ez éhség. Mit ne mondjak, nem volt valami izgalmas olvasmány. Csak valamilyen fiúról olvashattam valamit. A neve még nem derült ki, de kb istenként állította be a csaj.

Mielőtt folytattam volna az olvasgatást, lementem enni valamit.

- Mama milyen kaja van itthon?

- Nézd meg a hűtőben. Biztos találsz valamit.

- Okés.

Gyorsan összedobtam magamnak egy szendvicset azokból az alapanyagokból amiket találtam. Kapkodva befaltam az egészet és már indultam is fel.

- Mit csinálsz kis szívem?

- Hát felmegyek a szobámba olvasni.

- És érdekes a könyv.

- Egyenlőre még nem valami izgalmas, de talán jobb lesz. – Adtam meg a gyors választ, és már szaladtam is fel az emeltre.

Kedves naplóm!

Írtam már neked arról a fiúról, aki nagyon tetszik. De úgy látszik, hogy én is neki, hiszen elhívott moziba. Már nagyon várom. Annyira kedves és udvarias. És még a neve is teszik: Chuck. Bár ez nem lényeges. majd holnap leírom, hogy mi volt a randin.

Mikor ezt a posztot elolvastam, a lélegzetem is elállt. Talán egy másik Chuckról van szó. <--- ezzel próbáltam győzködni magam.

Hiába tényleg az én Chuckomról volt szó. Vagyis hazudtak nekem. Vagy csal elfelejtették megemlíteni. nem tudom.

Ahogy olvastam tovább a naplót, egyre jobban megdöbbentem. Hogy mik voltak benne, azt el sem mertem hinni. Emma is hozzájuk tartozott. Drogozott ő is. És a bátyja is. Chuckék adták el a bátyjának a drogot, aki túladagolásban meghalt. Emma el akarta mondani a rendőrségnek, hogy kitől vette, de Chuckék megfenyegették, hogy tönkreteszik őt és a családját is. Emma ezután sem mondott le a tervéről, de szépen titokban csinálta. Még nem mondott a rendőrségnek semmit, de fog.

Ezt nem merem elhinni. Én csak egy eszköz vagyok a kezükben. És bedőltem nekik. De senki nem hazudik ilyen jól. Mi van ha csak Emma hazudik. De hát az lehetetlen, hiszen a naplójába senki nem ír hazugságokat. Ki kell derítenem, hogy ki mond igazat. Hogyan? Már csak ez a kérdés. Nem kérdezhetek rá mert akkor ugyanúgy hazudnak nekem. Emmát sem kereshetem meg, mert lehet h ő hazudik. Mi legyen? Valahogy ki kéne hallgatni őket. De nem lopózhatok be Chuckékhoz mert azt tuti hogy észrevennék. Megvan. Le kell hallgatnom őket. Úgymond be fogom poloskázni a házat. Vagyis csak a nappalit, hiszen úgyis ott ülnek össze. De ahhoz, hogy meghallgathassam a beszélgetésüket, össze kell hívnom a bandát. Holnap meg is csinálom. De be is kell szereznem egy mini mikrofont. Hány óra is van? Fél hét van. Láttam is egy elektronikai boltot itt a közelben. Gyorsan megnézem a nyitva tartását. Nyolc órakor zár a bolt. Pont van időm odaérni. Írok egy sms-t Chucknak, hogy had aludjak nála, és akkor be is tudom csempészni.

Megszereztem mindent. A boltban lehetett cigit is venni. Vettem egy dobozzal. Kerestem egy padot a közelben és elkezdtem olvasni a mikrofon használati utasítását. Nem volt nehéz, használni. Csak az volt a baj, hogy nem volt nálam a laptopom, úgyhogy kénytelen voltam a telefonomra telepíteni. Beállítottam rajta, hogy tárolja a felvételeket, de ne játssza le rögtön, amint felveszi csak akkor ha megnyitom a fájlt. Majd csak a gépemen fogom meghallgatni, de a telefonomról már könnyű menet lesz rátenni a laptopra. Kidobtam a mikrofon dobozát, és rágyújtottam. Olyan ideges voltam, hogy nem is zavart, hogy a füst marja a torkomat és, hogy köhögnöm kell. Még most sem mertem elhinni ezt az egészet. De talán Chuckék mondtak igazat. De ez majd kiderül.

Kaptam egy sms- t Chucktól, hogy mehet a nála alvás, és hogy fél kilencre menjek. gyorsan hazaszaladtam, készülődni. Tartani akartam a látszatot. Nem akartam, hogy kiderüljön.

- Hol voltál kincsem? – Kérdezte a nagyanyám amint beléptem az ajtón.

- Csak kiszellőztettem a fejem.

- Minden rendben csillagom?

- Persze nagyi csak egy kicsit fájt a fejem, és nem akartam gyógyszert bevenni. – Hazudtam.

- Jól van. Nem vagy éhes?

- Nem, nem. – válaszoltam sietve. – Lefekszem aludni nagyi.

- Jól van. Az jót is tesz a fejednek. azért, ha rosszabb lesz akkor csak szólj.

- Okés. – Mondtam és fel is szaladtam az emeletre.

Gyorsan lefürödtem, és felöltöztem. Egy farmert és egy pólót vettem fel. A hajamat kiengedtem és kivasaltam. Mikor végeztem még csak nyolc óra volt. Mivel nem volt mit csinálnom addig bekapcsoltam a gépemet és rátettem az alkalmazást. a telefonomról töröltem is. Még így is volt egy csomó időm, ezért úgy döntöttem, hogy tovább olvasom a blogot. Mielőtt újra nekifogtam volna lekiabáltam a mamámnak és jóéjszakát kívántam neki. Így biztosítottam be magam, hogy ma már nem fog zavarni.

Még sok valószínűtlen és hihetetlen dolgot olvastam. Az ember nem talál ki ilyeneket és írja le a blogjába csak úgy. Ezt nekem is be kellett látnom. Bár még mindig reménykedtem benne, hogy nem igaz.

Indulnom kellett. Kimentem az erkélyre leültem a korlátra és rágyújtottam. Fel kellett készülöm erre az egészre. Hazudnom kell. De majd kitalálok valamit. Elszívtam a cigit és lemásztam a fámon.

Nem nyitott ajtót senki, ezért bementem magamtól. Kiáltottam egyet. Chuck válaszolt is, hogy fürdőben van és éppen fürdik. Válaszoltam neki, hogy pillanat és megyek, csak iszom valamit. Nem is kellett jobb alkalom, hogy elrejtsem valahol a poloskát. Körülnéztem, hogy hol lenne a tökéletes hely neki. Megláttam a könyvespolcot, gyorsan odaszaladtam és becsúsztattam egy felső polcra a könyvek mögé. azt mondta a boltos, hogy ez a legjobb készüléke, és hogy ez tíz méterről is felvesz mindent, úgyhogy nem aggódtam amiatt, hogy valamit nem vesz fel.  Gyorsan öntöttem magamnak kólát egy pohárba megittam és bementem e fürdőbe.

Chuck még mindig zuhanyozott. Meghallotta, hogy bejöttem.

- Szia szivem.

- Szia.

- Nem akarsz csatlakozni hozzám? – Kérdezte.

- De persze. – Válaszoltam. Végül is nem volt ez akkora áldozat a részemről. Ha csalódtam is benne a szex attól még jó volt.

Levetkőztem és beszálltam mellé a zuhany alá. Hagytam, hogy a víz végig folyjon a testemen. Megcsókolt. Jó volt. Minden gondolatot kizártam a fejemből és csak az érzésre koncentráltam.

A zuhany alatt csináltuk. Miután végeztünk lefeküdtünk aludni. Én felvettem egy inget alváshoz, hiszen még elég hideg volt. Eszembe jutott, hogy fel kéne húzni az órámat, nehogy elaludjak.

***

 

Reggel még az ébresztőm megszólalása előtt felébredtem. Halkan felöltöztem és írtam egy üzenetet Chucknak, hogy hazamentem. Még azt is odaírtam mellé, hogy ma feltöröm a blogot, úgyhogy estére hívjon össze egy találkozót a többiekkel, ha tud. Odatettem a levelet az éjjeliszekrényre és kisurrantam az ajtón.

Hazáig futottam. felmásztam a fán és bementem a szobámba. Levettem a kabátom és észrevettem, hogy rajtam maradt Chuck inge. Valószínűleg ott hagytam a pólómat és a melltartómat, ha ez volt rajtam. Mindegy majd ma elhozom.

Unatkoztam. Nem volt mit csinálnom. Úgy döntöttem, hogy elkezdem berendezni a házat. Kértem nagyitól egy telefonkönyvet. Kerestem egy festőt. fel is hívtam és megbeszéltem vele a dolgokat. Már ma el is tudják kezdeni a festést, mert éppen nincs munkájuk. Elhívtam a házba és megbeszéltem vele, hogy melyik helyiségnek milyen színe legyen. Azt mondta, hogy ma mégsem tudják elkezdeni, mert meg kell venni a festékeket, de holnap hajnalban már kezdik is. mire ezt lebeszéltem vele már dél lett, úgyhogy hazamentem megebédelni. Miközben hazafelé baktattam kaptam egy sms- t. Chucktól jött.

Szia cica!

Okés a ma esti találkozó. Fél 8ra gyere.

Puszi.

Jah itt hagytad a melltartódat és a pólódat, gondolom az ingembe mentél haza, hiszen az sincs meg. Nyugodtan tartsd meg. Legalább lesz egy emléked.

Ha fél nyolcra kell, hogy menjek akkor valószínűleg ők kb olyan fél 7 körül találkoznak, ha a feltevésem igaz. Mindenesetre már fél hatkor bekapcsolom, a mikrofont nehogy lemaradjak valamiről. Ki kell találnom, hogy mit mondjak nekik a blogban olvasottakról. Fél hatig mivel nem volt mit csinálnom tvt nézetem. Utána bekapcsoltam a gépen és elindítottam a felvételt. nem sokkal a bekapcsolása után történt is valami érdekes.

- Szia Lin.

- Szia Chuck.

- Mennyi időnk van? – tette fel a kérdést Lin.

- A többieket fél hétre hívtam.

- Akkor még bőven van időnk.

Lehalkítottam a gépem. A hangokból pontosan tudtam, hogy mit csinálnak. Egyszerűen nem bírtam elviselni, hogy hazudik nekem, és még meg is csal. Szerettem. Eddig a pillanatig. Nem tudtam sírni. Pedig lehet, hogy az segített volna. Szomorú voltam, de a harag minden más érzést kiszorított belőlem, a szeretetet, a szomorúságot, a szerelmet, a barátságot. Már senkim nem volt. Egyedül voltam. De nem hagyhattam, hogy valaki így tönkretegyen. Ha ők játszanak én is játszok. És mindig én fogok győzni. Mert egy lépéssel előttük leszek mindig. És legfőképpen azért nem nyerhettek ők, mert nekem már nincs mit veszítenem.

Negyed 7 kor megint bekapcsoltam a gépet. Ment a zene a háttérben, és Chuck meg Lin arról beszélgettek, hogy ezt a viszonyt, hogy titkolják el mindenki előtt.

Megérkeztek a többiek. minden úgy volt, ahogy gondoltam. Páran kételkedtek, a tervben de végül mindenki beleegyezett. Már nem éreztem semmit ezzel kapcsolatban. Nem volt kedvem elmenni, de mennem ellett, hogy a látszatott fenntartsam.

Felvettem a legjobb ruhámat amit találtam a szekrényben és elmentem.

Kínszenvedés volt az egész, de senki nem vett észre semmi furcsát rajtam. Kívül higgadt voltam és eltökélt, belül ordítottam. Mindent elmondtam nekik. Mindent, amit hallaniuk kellett ahhoz, hogy biztosak legyenek abban, az ő oldalukon állok. Hazudtam. egyenesen a szemükbe. Nem zavart. Ezek szerint ebben még tehetséges vagyok.

- Nekem most mennem is kell. – Mondtam.

- Máris? – Kérdezte Chuck. – Azt hittem, hogy maradsz éjszakára.

- Ma nem tudok. De majd bepótoljuk. – Semmi kedvem nem volt bepótolni, de meg kell tennem. Ez egy nagy játék, amit végig kell játszanom. És ezt csak úgy sikerülhet, ha egy pár áldozatot is hozok. A tökéletes név erre a játékra: Ki nevet a végén?. Én fogok. Ebben biztos voltam.

Megfordult a fejemben, hogy amikor nem figyelnek kiveszem a mikrofont a könyvek mögül. De rájöttem, hogy még szükség lehet rá. Csak így tudok előttük lenni egy lépéssel.

- Cica, mielőtt elmész, nem vidulunk fel egy kicsit. – Kérdezte Chuck.

- Én nem hiszem, mert a nagyanyám észreveszi rajtam. De nektek hozhatok ha kell.

- Megtennéd? – Kérdezte Lin.

- Persze mi kell?

- Egy kis extasy. A zöld kiskosárban vannak.

- Rendben megtalálok mindent. Pillanat és hozom.

Elindultam a fürdőszoba felé. Megkerestem a zöld kiskosarat, és kivettem belőle két csomaggal, mikor eszembe jutott, hogy otthonra is kellhet pár. Gyorsan körbenéztem, hogy nincs e valaki a szobában, és mikor meggyőződtem róla, hogy nincs kivettem három különféle drogot. Extasyt, speedet, és miau-miaut vittem el. Gyorsan beletömködtem őket a melltartómba, mert ott senki nem veszi észre őket.

Odatettem az asztalra a tasakokat és indulni akartam. Mikor Chuck visszarántott, és megcsókolt. Nem mondom, hogy nem volt jó, de egyszerűen nem tudtam elfelejteni, hogy csak kihasznál. óvatosan elhúzódtam tőle, és búcsú nélkül kisétáltam az ajtón.

Futottam hazafelé. Nem akartam lemaradni egy szóról sem a beszélgetésükből. Berontottam a házunk ajtaján odalöktem egy gyors sziát a nagyinak és szaladtam is fel a szobámba. Bekapcsoltam a laptopot és hallgattam.  

Nem bírtam. Erős voltam. eyg pillanatra se sírtam el magam. De ez már sok volt nekem. Kiültem az erkélyre, vittem magammal a gépemet egy kis asztali tükröt és egy 10 dolcsist. leültem az erkély sarkába, magam elé állítottam a tükröt, összetekertem a pénzt, és elővettem az egyik tasakot a melltartómból. A miau-miau volt az. Húztam egy hosszú csíkot a tükörre, és felszippantottam. Öt percen belül érkezett is a hatás. Szédültem és boldognak éreztem magam. De az agyam egy részén, még mindig a harag uralkodott. Nem tudtam eltüntetni onnan. Hallgattam tovább a beszélgetést. Kezdtek indulni a többiek is. Rágyújtottam egy cigire. Már mindenki elment kivéve Minit. Rádöbbentem, hogy nem csak Linnel csal meg Chuck.

Egyre több fegyver volt a kezemben. Innentől, már szinte képtelenség elrontani a „ hadjáratot” .

Nem hallgattam végig az egészet. Képtelen voltam. Kikapcsoltam a gépet. Lefeküdtem az erkély padlójára. Csak néztem a csillagokat és nevettem. Kinevettem az egész világot. Mindent. És abban a pillanatban rájöttem, hogy élvezem a játékot. A véremben volt. Csak eddig nem játszottam. Tökéletes kezdete lesz ez a terv a dolgoknak. Sok mindent tudtam, és imádtam, hogy hatalmam van mások felett, úgy hogy ők nem is tudnak róla. De ami késik nem múlik. Hamarosan rájönnek, hogy ki irányítja ezt az egészet. És ami biztos, hogy nem ők. Ők túl kevesek ehhez a feladathoz. Én, én vagyok a tökéletes ember erre a feladatra. Mert én csakis én királynőnek születtem.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.